Hasonlóan történik, mint egy hagyományos változóé, csak a [] jellel kell jelezni, hogy tömb következik:

int[] tm;

Ilyenkor a tömbünk még nem használható, hiszen a memóriában még nem történt meg a helyfoglalás. Ezt a new operátor használatával tehetjük meg.

int[] tm;

tm = new int[5];

vagy egyszerűen:

int[] tm = new int[5];

Ezzel létrehoztunk egy 5 elemű, int típusú tömböt. Használhatjuk, feltölthetjük, műveleteket végezhetünk vele. A fentiekhez hasonlóan tudunk string, valós, stb tömböt deklarálni:

string[] stm = new string[5]; // 5 elemű string tömb

double[] dtm = new double[10]; // 10 elemű valós tömb

bool[] btm = new bool[7]; // 7 elemű logikai tömb

A tömb elemeire indexeik segítségével hivatkozhatunk. Ez mindig 0-tól indul és egyesével növekszik.

tm[0] = 1; tm[1] = 2; tm[2] = 17; tm[3] = 90; tm[4] = 4;

stm[0] = "Első";

btm[0] = true;

Megtehetjük, hogy a tömb deklarációjakor meg adjuk az elemeit, ha van rá lehetőségünk és ismeretünk:

int[] tm2 = new int[3] {3,4,5};

string[] stm2 = new string[3] {"első","második","harmadik"};

Ha az előbbi módon használjuk a tömb deklarációt, azaz rögtön megadjuk a kezdőértékeket is, akkor a new operátor elhagyható:

int[] tm3 = {1,2,3};

string[] stm3 = {"aaa","bbb","ccc"};