A legtöbb alkalmazásban a kapcsolat információi nem határozhatók meg tervezési időben. Például egy olyan alkalmazásban, melyet több vásárló is használni fog, nem adhatjuk meg a kapcsolatra vonatkozó adatokat tervezéskor – mint a szerver neve, stb.

A kapcsolat beállításait ezért gyakran dinamikus tulajdonságként kezeljük. Mivel a dinamikus tulajdonságok egy konfigurációs fájlban tárolódnak (és nem fordítódnak az alkalmazás bináris fájljaiba), tetszőlegesen változtathatóak.

Tipikus módszer a kapcsolat tulajdonságainak dinamikus adatokként való létrehozása. A felhasználónak ilyenkor valamilyen módot kell nyújtani (Windows Form vagy Web Form), hogy a fontos adatokat meghatározza, majd frissítse a konfigurációs fájlt. A .NET Framework-be épített dinamikus tulajdonság szerkezet automatikusan megkapja az értékeket a konfigurációs fájlból, amikor a tulajdonság kiolvasódik, és frissíti a fájlt, ha az érték változik.