Az assembly nyelv ugróutasításaiból megszervezhető vezérlési szerkezetek körét csökkentették, és rögzítették azokat:
szekvencia: az utasításokat a forráskódban rögzített sorrendben kell végrehajtani.
szelekció: feltételes elágazás (pl. a ha … akkor … különben … szerkezetek).
iteráció: adott programrész ismétlése (előírt lépésszámú ciklus, logikai feltételhez kötött ciklusok, halmaz alapú ciklusok, …).
A vezérlési szerkezetek e formája áttekinthető, egyszerű, könnyen olvasható kódot eredményez. Mills bizonyította, hogy minden algoritmus kódolható a fenti három vezérlési szerkezet használatával, így az ugró utasítások szükségtelenné váltak.
Természetesen, amikor a fordítóprogram a gépi kódú változatot generálja, akkor a fenti szerkezeteket ugró utasítások formájában valósítja meg – hiszen a gépi kódban csak ezek szerepelnek.