A procedurális nyelvek már nem processzor függőek. A fordítóprogram ismeri az adott számítógép processzorának gépi kódját – és a procedurális nyelven megírt magas szintű kódot az adott gépi kódra fordítja. Amennyiben a programot más platformon is szeretnénk futtatni, úgy a magas szintű forráskódot az adott számítógépre írt fordítóprogrammal újra kell fordítani – a forráskód bármilyen változtatása nélkül.

A memóriaterület kiosztását a fordítóprogam végzi a változó-deklarációk alapján. A program egy adott pontján mindig egyértelműen megadható a változó hatáskörök figyelembevételével, hogy mely változók érhetők el, és melyek nem. A dinamikus változók létrehozását és megszüntetését a fordítóprogram által generált kód automatikusan végzi. A típusokhoz tartozó tárhely-igényt a fordítóprogram kezeli, kizárt a memória-átlapolás és nem keletkeznek fel nem használt memóriaterületek. Emiatt nagyon sok lehetséges programozási hiba egyszerűen megszűnt létezni.

Fennmaradt azonban egy nagyon fontos probléma: a felhasználó által definiált típusokhoz nem lehet operátorokat definiálni, emiatt kifejezésekben nem lehet az új típusokat felhasználni. Vagyis a felhasználói adattípus kevesebbet ér, mint a ’gyári’, eleve létező elemi típus. Ezen a szinten a nyelv fejlődése nem haladhatja meg ezt a pontot.